Gyurkovics Tibor: Tó
Apám, itt van a Balaton,
olyan, mint hogyha hó borítaná,
a távolság a takaróm,
és nincsen kéz, mely fölhasítaná.
És olyan öreg vagyok, mint te,
ahogy a vízből kijövök,
a talpaidat érzem szinte,
ahogy léptél húsz év előtt.
Látod, fürdök én este-reggel,
hogy olyan legyek, amilyen
te voltál. Szemben a hegyekkel
örökös súlyodat viszem,
koponyavarrataid, melyek
olyan finomak, mint az ág,
és barbár szívem fölött hordom
csontjaid katedrálisát.