Ifj. Apáthy István: Távozóban

Robogunk, robogunk, száguld a vonat,
Visz engemet és viszi bánatomat.
Láng- s bíborözönben az alkonyat ég.
De már nem az, óh, nem az otthoni ég!

Már száll a sötét, de fölkel a csillag, –
Én életem angyala, csillaga, hívlak!
És válaszul a kerekek dübörögnek:
»Mért hitted az üdvöt, balga, öröknek?!«

»Volt! Nincsen! A sors tovaűz, csak előre!
Katáng a viharral, küzd, aki dőre.«
Robogunk, robogunk, száguld a vonat,
Visz engemet és viszi bánatomat.