Szabolcska Mihály: Alkalmi dal
Erősödünk, szaporodunk,
Napról-napra többen vagyunk;
Mire ez az ezer évünk
Elhalad:
Tíz millió magyar ember
Köszönti a másikat!
Tíz millió magyar ember!
– Örömkönny ég a szememben.
Ki félné még a jövendőt,
A halált?
Hogy ha ebből egy millió
Magyar ember talpra állt!
Magyarország történetje:
Fényes csodák tündérkertje,
Piros harmat nem hulltál rá
Hiába,
Most fakad még, ezután hajt
A legszebbik virága!
Dicsőségünk fényeképpen,
Bolygó csillag jár az égen:
Ideje, hogy az a csillag
Megálljon,
Ideje, hogy számot tegyen
A magyar e világon!
Eg a verseny, – szívre, karra!
S nagy jövő vár a magyarra,
– Megdobbantja szívem egy szent
Sejtelem…
Ki szereti a hazáját,
Ki tesz érte, ha mi nem?!
Föl azzal a lobogóval:
Magyar szívet magyar szóval!
Ha mi vagyunk itthon itten:
Legyünk is:
Magyar földön magyar legyen
Az utolsó göröngy is!