Ady Endre: Az alsószoknya alkonya

Párizsból az a hír érkezik, hogy a női
toalett egy becses és kedves darabját,
az alsószoknyát, a divat száműzni fogja.

Ami még nemrég dalra hangolt,
Dalra nem ihlet már soha,
Illúzióbontóan eljött
Az alsószoknya alkonya;
Suhogásán nem fog dobogni
Hevülő szívünk, fájdalom!
- Most írom az alsószoknyáról
Utolsó, búcsúzó dalom.

Bár nem sokat láttunk belőle,
Elég volt egy keskeny szegély,
Hogy a fejét már elveszítse
Egy-egy tüzes vérű legény.
Utána sokszor elbolyongott
Egy kilométert is. Csodás,
Hogy elbűvölt néha bennünket
Az alsószoknya-suhogás.

Óh! mit vétett az alsószoknya,
Hogy eldobják kegyetlenül,
Száműznek már minden magasztost,
Amin az ifjú-szív hevül?
Nem volt talán nemes hatása?
Vagy így kívánja a morál?...
- Mennyi kínos, nyugtalan kérdés,
Azt sem tudom, fejem hol áll...

Az alsószoknya suhogása,
Miként egy szép dal, elrepül,
Az alsószoknya suhogásán
Ifjú-szív többé nem hevül;
Ami még nemrég dalra hangolt,
Dalra nem ihlet már soha...
A poézis vesztét jelenti
Az alsószoknya alkonya.