Recsenyédi Fekete Miklós: Füstkarikák II.

(Második karika volna, ha…)

Gyermekeim,
hősies és reménytelen küzdelmet vívtam
a szeméttel
s a penész szagával,
hogy valamiképpen fogadhassalak.
Rövid harc volt,
épp ezért drámai,
és hiábavaló,
mert a győzelemben
már a kezdetén nem hittem, én, magam,
Később pedig már hiába vártalak.
Takarítottam hát, –
ott, ahol táncolnak a papok, –
de lelkem mélyén felgyűlt a sok salak:
a porrá morzsolt sziklák,
homok és iszap, –
a termést hozó élet hamvának iszapja
és rengeteg üvegszilánk,
meg porceláncserép tarka mozaikja,
mit nem rendez már
örökéletű zománcképpé bennem a teremtő. –
Hát ezért lettem magam is kacat…
Mégis,
gyermekem, örvendezek, mert élek,
hogy ebben a szemét világban
még egyszer lássalak.