Pósa Lajos: A radnóti harangláb, Mese, mese, mesketté

A radnóti harangláb

Vén harangláb, adjon Isten!
Mégse dűltél romba?
Tudod-e még, tudod-e még
Iskolás koromba!
Hogy futkostam grádicsodon
Boldog kedvteléssel…
S kerestem a galambtojást
Zegbe… zugba… széjjel!

Köteledbe, hej de sokszor
Belecsimpaszkodtam,
Temetésre vagy imára
Hogy megharangoztam!
Sok víz lefolyt a Balogon,
Öreg már azóta…
Tova illant álmaimnak
Tarka pillangója.

Oh, mióta nem láttalak,
Messze… messze jártam,
Égbenyúló, aranygombos
Tornyokat is láttam.
De a te kis harangodnál
Egy se szólott szebben…
Hej, százszor is, ezerszer is
     Megcsendül szívemben

Mese, mese, mesketté

Voltam én már Cinkotán,
Piripócson, Kókán,
Itt a paripán, ott csacsin,
Amott pedig rókán.
Igricből Papiba
Hátán vitt el a liba.
Hát a híres Bugacon?
Átléptem egy kukacon.
Jártam én már másutt is,
Úgy gondold meg, hékám!
Buvócskáztam Batyiba,
Pattogattam Pécskán.
Megfordultam Monoron,
Kilyukadt a bocskorom.