Recsenyédi Fekete Miklós: Boldog az…

Boldog a gyermek, ha féli
A fenyítést atyja kezéből,
És boldog a férfi,
Ha tiszta lélekkel állhat reggel
A tükör előtt: terhét
Egyenes derékkal hordja
És állja
A mindennapok próbatételét.

Boldog lesz a nemzet, a nép is, Uram,
Az ország, a csonkolt,
Ha majd visszakapja Tőled
Ajándékát keresztény hitének,
És ajkán nem fullad káromlásba már
Az imádság s a hálaének.

Mert hiszem, Uram,
Hogy megtöröd itt is
Féktelen hatalmát a kalmárkodóknak,
Akik csak vesznek – adnak,
De izzadni a kenyérért együk sem akar.
Embertelen kamatra kínálja pénzét,
Ha nem kérjük is,
És maholnap a reánk erőszakolt adósság
Teljesen eltakar.

Én hiszem, Uram,
Hogy megtanítod népemet
Gazdálkodni a reábízott tálentomokkal,
És tiszta homlokkal
Állhatunk Eléd, személy szerint…
Tovább munkálod lelkünkben
„az ősi erényt”,
s választott néped leszünk
megint.