Gaál Áron: Papírrepülő

Ki felvállaltad
az elnyíló virágok sorsát,
„kit szóra semmi sem ajz!
kőkoporsódnál holtod után is
az emberi faj kering,
imádkozik, mereng,
és lábadnál alszik, ha lehet,
a temetőhegyen,
hol se herceged, se fecskéd
nincs veled, s nem véd
a fellegekből reggeltől-estig
lepergő fény
vigasztalan valóságától
semmi.
Neved alatt /zokon ne vedd/
duzzadt ajkakról lefeslő
csókok vöröslenek és befelhőz
mind,
mint elfáradt lepkeraj.
Bálványodon a cikornya ennyi.
Savas esők marta kopott
kőbefagyott szárnyadon borong
minden konok
gyökeret vert halandó
aki repülni nem tud
aki repülni nem mer
aki repülni nem akar
csak idezarándokolt e hanthoz
a Perlacheusezbe
hogy kitárja karját
a kőpénisz alatt,
amit lepel se takar, szó sem
vigyáz.
Hogy lebeghess, csak én lökdösöm
egyre feljebb, az ég felé
mind a mesét, amit csodálok,
idézetekből repülőt csinálok
papírrepülőt
a kékség felé méltósággal szálló
és onnan gyorsan letűnő
lapokból
amit kitéptem könyveidből
önmagamnak.

Párizs