Hangay Sándor: Hajnali mise
A templomajtó álmodó homályán
Botorkálva jár egy-egy röpke fény,
Mint vázna, álmos kis ministráns arca.
S az örök-mécs a papnak köpenyén
Sötét hímzést sző az aranyba át
És túlvilági fényben ragyogtatja
Szentek fején a sárga glóriát.
Ragyog az oltár, mint a tónak mélye,
Mikor a Hold néz bele szomorún
És bíbor foltok gyúladnak parázslón
Krisztus fején a töviskoszorún.
S a pap imája fojtottan vergődik,
Mint egy fehér, bús haldokló galamb.
Ilyen lehet a tenger fenekére
Süllyesztett bűvös nagy üvegharang.
Ki benne van, azt véli álmodni és
Körüllengik a szent, a szép csudák
És döbbenve hallgatja szívremegve
Az Óceán felséges chórusát.