Hangay Sándor: Baj van a Nyugatnál?!

     – HAMLET: Lenni, vagy nem lenni? BABITS: Úgy látszik, mégsem lenni! legalább is szerkesztőnek aligha lenni…

     Két füzet fekszik előttem. Az egyik a NYUGAT IV. 16-iki, a másik a kolozsvári (és ha az oláhok megpukkadnak, akkori is Kolozsvár-i) ELLENŐR, ugyancsak IV. 16-iki száma. Furcsa találkozás! Az első idehaza Csonka-Magyarországon vicsorgatja elhullajtott forradalmi csikófogait, míg a második 16 harcos évet áldozva az elszakított erdélyi magyarság érdekében, ma is a régi hittel száll újabb és újabb Don Quijote-i tornára.
     A NYUGAT első oldalán így olvasom: Babits Mihály, akit írói munkája teljesen lefoglal, folyóiratunk szerkesztőségéről visszavonult… stb.
     Mosolyognom kellett. A jó Osvát Ernő – úgy látszik – most ráhibázott az igazságra és fején találta a – NYUGATOT is, meg Babitsot is.
     Szerinte Babits azért vonult vissza, mivel drága idejét írói munka foglalja le. Tehát: eddig ilyen elfoglaltsága nem háborgatta! Aki szerkeszt, az nem írhat, ha meg ír, nem szerkeszthet. (Osvát-elmélet!) Így nyugatéknál a szerkesztés nem írói munka. No az – igaz! Osvát Ernő szerkesztő úr munkássága bizony semmi esetre sem nevezhető annak.
     Hanem mégis csak kár, hogy ezt a kitűnő Babitsot, csak úgy szíre-szóra menesztették. Miért nem tartották vissza szerető karokkal, hogy szerkesszen, szerkesszen, rogyásig a többi kitűnőséggel együtt, had foglalja le őket továbbra is önképzőköri lelkesedésük, de írói munkálatokat ne végezzenek. Ne a kutyafáját! Osvát, Osvát, mit tett ön velünk?! Miért szabadította ránk azt a Babitsot, mikor mi nem vétettünk ön ellen.
     Hát, hogy mit tett kérem ez az Osvát, mindjárt megfelel rá az ELLENŐR. Sohasem hittem volna, hogy amögött az osváti vastag pápaszem mögött ilyen tigrisszemek villogjanak. Borzasztó, amiket ez az ELLENŐR összeír róla:
Babits Mihály és Móricz Zsigmond kiválnak a „Nyugat” kötelékéből, mert nem sikerült megteremteniök a lapnál az erős irányváltozást – jobbra át, a nemzeti lélek felé.
Babits és Osváték harca – Ignotus Palika, avagy szerkesztés a Nyugatnál családi alapon – Kassák a háttérben – Ki a vezér a háznál? – Válaszúton.
     (Az „Ellenőr” budapesti tudósítója írja)
     A kettészakadt, irodalom továbbszakadozik. Feslik a könyöke, az ülőkéje, foszlik a bélés és rojtosodik az ujjavége is. Alighogy bestoppolják egy tanulmánnyal, már mellette szakad. Szegény jó Irodalom már nem tudja, mit csináljon: ha leül, szakad, ha feláll, szakad. Ha Pekár darabját ismételten színpadra nyúzza a Nemzeti, sikítva szakad, Ha Nagy Endre Lantos név alatt „Magazin”-t nyit, hogy legyen hol keblére ölelni „Erdély lelkét”: Tamási Áront, hát szakad – és ha a „Nyugat” névtelen tehetségek jeltelen temetőjévé zülleszti Ady Endre egykori hasábjait – hörögve szakad.
Mert való tény, hogy jó két évtizeden át ez a lap jelentette a magyarság új vizeket, friss vizeket kereső lelkét. Ady Endre döngette betűivel a narkózisban haldokló magyar közöny iszonya szapuját, hogy ökleit véresre tépje s aztán zúzott fejjel haljon meg, beteljesítve az elvetélt próféta tragikus végzetét.
     Ady Endre volt a zászló, a rajongó szeretet és gyilkos gyűlölet, ami a lapot körülviharozta. Gigantikus árnyékában elfértek egymás mellett a melléknagyok.
     Harc volt ez a húsz esztendő, nagyszerű tartótörés. Hogy jöhessen majd az új magyar ideológia Igehirdetője és a megtört talajba hullassa az épülő szent magokat.
     Meghalt Ady Endre – haldoklik a Nyugat. Tíz esztendő alatt mennyit változott a világ képe! A nemzeti eszmeirány döbbenetes erővel gázol le minden ellenséges falat. Ha valaki tíz évvel ennekelőtte, a radikális internacionalizmus fénykorában azt mondta volna: „A Nyugat pedig tíz év alatt száz évet fog öregedni!” – bolondnak nézték vón. És most? Kivénhedten és asztmásan várja a könyvtárak poros mélyét és könyörög, hogy ne zavarják, ne olvassák – aludni akar, pihenni.
     Már nincsenek harcok körülötte. Nem akarják már kivégezni. Sokkal borzasztóbb az eset: az emberek nem beszélnek róla.

Kik szerkesztik a Nyugatot?
     A Nyugatot tulajdonképpen hárman szerkesztik: Babits Mihály, Gellért Oszkár és Osvát Ernő. Megállapodás szerint Gellért és Osvát nem közölhetnek semmit Babits beleegyezése nélkül. Babits minden cikket számon is tart és nagyon vigyáz, hogy semmi bele ne kerüljön a lapba, ami ellenkeznék az elveivel.
     E megállapodás elég régi, azonban lényegében mindig csak papíron volt meg. A kivitelben a dolgok egész másképp festenek.
     Gellért és Osvát Ernő ketten a legnagyobb összhangban kontrakarirozzák Babits intézkedéseit. Így a szerződés ellenére is tulajdonképpen az kerül a lapba, amit ők akarnak.
     Nem akarunk itt kitérni annak az irányzatnak a boncolgatására, amit Gellért és Osvát Ernő táplálgatnak a lapnál. Elég az hozzá, hogy Babits eleinte csodálkozva látta, hogy sohase olyan a lap, mint amilyennek ő akarta hogy legyen. Általa olvasatlan cikkek egész sora jelent meg. S mikor szelíden megkérdezte, hogy miért van ez így, jöttek az okok: szempontok, kacsintgatás a régi nagy példányszám felé, stb., stb.
     A főszerkesztőnek jelzett Ignotus nem vesz intenzíven részt a lap irányításában. Nem is igen dolgozik bele: helyette inkább kisfia: Ignotus Palika dolgozgat. De a Pali aztán mindent. Ványadt kritikák, papától örökölt pajzánul unalmas tollal megírva – ez a kedvenc vadászterület. És az esztétika! Minden a családban marad.
     A lényeges munkát a háttérben azonban Kassák Lajos végzi. Minél nagyobbak a zavarok, minél kilátástalanabb a kibontakozás, annál többet ír ő. És helyezi el a maga embereit.

Babits új orientációja
     Az előfizetők megkoptak és a példányszám fogyott, mint a napra tett vaj. Kellett valami mentőöv után nézni. Babits elhatározta a Nyugat jófiúsítását. Nem lesz többé szabadkőműves, radikális, galileista lerakodóhely, veszünk új cégjegyzett figurákat. A régi garnitúra megmaradt – de bevonultak új nevek a keresztény, nemzeti, kultuszminiszteri megértéssel támogatott Napkelet néhány embere. Marconnay Tibor, Bohunichky Szefi (van-e ki e nevet ismeri?), a nagyon tehetséges Német László és még többen.
     Egy irodalmi egységespártot akartak csinálni: futurista-bolsevista-radikális-internacionalista-keresztény konzervatív-nemzeti-Biedermeyer alapon.
     Még néhány reprezentánsát ez irányzatoknak kellett volna beszervezni, de a munka megakadt. Megakadályozta a belső forrongás – a régi, ordas, megbízható elemek tiltakozása – és még valami: Baumgarten meghalt és Babits Mihály kezébe kapta egyik legnagyobb irodalmi alapítvány kezelését.
     Babits ezzel vezér lett. Megnőtt a tekintélye, széles mindenfelé, még a Kisfaludy Társaságban is felfigyeltek rá.
     És Babits most elkezdett gondolkozni: Elég már ebből a vogelfrei életből – eleget voltam forradalmi újító – fejlődjünk fel Szent-öregnek.
     Belátta, hogy jó dolog hivatalos irodalomnak lenni.
     Berzeviczy Albert meg azt mondta: tegyük nevünket nevezetessé és kötelezzük le örökre az irodalmat: fódozzuk össze. Babitsot behozom a Kisfaludyba.
     A dolog egyelőre nem sikerült, mert Berzeviczynél is, Babitsnál is erősen dolgozott a régi környezet. A Kisfaludy Társaságban Vargha Gyula könnyezve jelentette be, hogy ő nem ír több verset, ha beveszik a Babitsot – a Nyugatnál meg véres harapásra vártak a szájak, ha nem a szerkesztőség kapja meg az első Baumgarten díjat.
     Így maradt minden a régiben. De a dolog érik.

Válaszúton
     És a nyugatnál megerősödött a régi klikk. Nem bírják gyomorral, hogy Babits kezében annyi pénz van, hogy ilyen hatalommá nőtt.
     Babits meg mély undorral nézi a mesterkedéseket. Egy gárda van körülötte, mely becsüli az ő tiszta törekvéseit: Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső – és, na de hagyjuk, miért hozunk zavarba embereket? Hátha kellemetlen, ha ilyen hamar napvilágra hozzuk a terveket. Csak érleljék szépen magukban – addig eldől úgyis az ügy és ekkor lehet csatlakozni vagy jobbra, vagy balra. A hajlékony gerincek várnak!
     Babits már az utolsó számnál kijelentette, hogy kivonul barátaival a Nyugat szerkesztőségéből. Mert nem tűrheti, hogy a háta mögött azt csinálják, amit akarnak. Az ő nevének cégére alatt.
     Most farkasszemet néznek egymással. (K.)
*
Eddig az ELLENŐR!
     Megtudtuk belőle, hogy nyugaték most egymással farkasszemet néznek. Pompás! Nohát ez nagyszerű kérem. A gyoszi Fenyőék Miksája is farkasszemet néz, meg a Füst Milán a sanda kritikájú Schöpflin Aladár, a Leó, meg a Pali Igontusok, a Kassákék és mind-mind farkasszemet néznek. No és ez az őzszemű Babits is farkasszemez. Istenem, mi mindenre képes? Úgy látszik a Baumgarten alapítványnak van ilyen vadító hatása.
     Az ELLENŐR jólértesült budapesti tudósítója azonban egyben téved: Babits nem akar jobbraátot. Nem az!
     Hogyan? Nem méltóztatnak tudni? Nohát elárulom a titkot. Neki minden részéből két bal jutott. Úgy ám. Úgy-e, milyen modern fiú. Nem tehetek róla kérem.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf