Hangay Sándor: A vén sas gubbaszt

Szeleknek táncát kis sirályok várják,
A vén sas immár összecsukta szárnyát.
Szikláján gubbaszt. Önmagának szobra
S emlékszik régi elmúlt viharokra…

Hasonlók többé nem lesznek soha!
– Zúgott az Isten villámostora.
Hegyek gördültek, felhők tornya rengett
S felettük mint a Végzet, ő kerengett.

Ma nincsenek, csak apró kis szelek.
Bolondos, bomlott táncot lejtenek.
A táncuk piszkot, szemetet kavar
S a muzsikájuk furcsa zűrzavar.

A vén sas gubbaszt: gőggel mozdulatlan
És messzi néz a lomha alkonyatban:
Hol koldus-felhők talpai alatt
Orvul leszúrva vérzik el a – Nap!