Pálóczi Horváth Ádám: Sári rózsám

Sári rózsám, hová mégy?
     Állj meg csak egy szóra!
De keservesen néztem
     Szerdán az ajtóra,
Hogy gyanakodó anyád
     Bezárta előttem,
Mikor alkonyodtakor
     Előtted eljöttem.

Észre vette mindég is
     Azt a lopott mézet,
Melyet ajakod kölcsön
     Ajkamra tetézett:
Azolta, Ha felszóval
     Mondom is, hogy Sára!
Ugyan szemesen vigyáz
     Szemem járására.

Az ördög is hozta be
     Akkor a szobába,
Mikor titkos szerelmünk
     Indula munkába:
Mert ha lettem volna is
     Hozzád tíz lépésre,
Gyanút ragaszt az olyan
     Minden billenésre.

De csak tudnám, hogy a sót,
     Ha vén is, megnyalja,
Szép Sárikám, szerelmem,
     Előtted megvallja,
Nem kímélném csókomat
     Ráncos pofájától,
Csakhogy el ne tiltana
     Engem a lányától.

Sári rózsám, ha szeretsz,
     Mit nem tennék érted,
Minap pedig, hogy szeretsz,
     Titkon megígérted,
Mikor rajtam ajakod
     Akkorát cuppantott,
Hogy gyanúságba hozánk
     Amazt az agglantot.

Jöszte rózsám, ha szeretsz,
     Dűlj le a subámra,
Senki sincs most, senki sem
     Vigyáz most a számra.
Nyalakodjunk! nincs most benn
     Módja a banyának,
Hogy az orrát a tejbe
     Verje a macskának.