Móra Ferenc: Levél anyámnak

Te tudod legjobban: rossz a világ szája –
Akármit mond rólam, sohase adj rája.
Ne hidd, hogy mindentől elkedvetlenedtem,
Hogy az élet unott hurcolója lettem:
Tele vagyok kedvvel, reménységgel, hittel,
Lelkem anyám, hidd el!

Előttem az élet nem volt soha még szebb,
A nap soha forróbb, az ég soha kékebb.
Nem éreztem magam soha jobb erőben,
Fütyülök, dalolok, fekvőben, kelőben.
Járom a világot csodakönnyű szívvel –
Lelkem anyám, hidd el!

Rajzanak köröttem aranyszárnyú álmok,
A szerencsém hű, mint vala eddig álnok
S ha munkám gyümölcse már is elegendő,
Még pirosabb orcát mutat a jövendő.
Lelkem szeme rajta nevetve tekint el,
Lelkem anyám, hidd el!

Azután… azután vágyam egyéb semmi:
Szeretném még egyszer térded átölelni,
Szeretnék zokogva elibed borulni,
Szeretnék szíveden még egyszer aludni
S ébredni a régi még ragyogóbb hittel…
Lelkem anyám, hidd el!