Krüzselyi Erzsébet: Az édesanya

Gyászruhás-feketék,
Hajlottak, kicsikék,
S apróka lépteik
Oly tétovák!
Másokért dolgozó,
Örök imádkozó,
Könnyezős, sóhajos
Édes anyák.

Körültök szilajon, –
Gázolva múltakon, –
Száguld a friss inú
Délceg ifjúság, –
A Szépség, az Erő,
A Jelen, a Jövő,
Az élni-akarás –
És elejükbe vág…

Ők utat engedőn,
Megadón, szenvedőn
Csak viszik életük
Sok fájó kis baját,
– kis öregasszonyok,
Madárka-éltűek,
Özvegyek, szűkösek,
Árva anyák…

Ha látok egyet én
Gö9rnyedten, feketén:
Ölelném segítőn
A tipegőt, –
S szerte kiáltanám:
Vigyázz, vad rohanó!
Ne taszítsd valahogy
Utadból őt!

De támogasd, segítsd
Roskatag lépteit,
S szíveddel szeretőn
Simítsd csak át, –
Hátha volt neked is
Éretted szenvedő,
Küszködő, szerető
Édesanyád!