Gyóni Géza: A nagy dáridó

Megcsókolom az anyám arcát,
Élő-halott régen szegény.
Szeméből a drága gyémántból
Kihűlt a régi égi fény.

Koszorút köt ifjú fejemre,
S ki gyermekét a széltől óvta,
Most pántlikásan úgy bocsát
A pokolbeli dáridóra.

A dáridón már zene zeng:
Sipít a halál acélsípja;
A kartács vadcimbalma zúg;
Nagydob szavát ágyú gurítja.

A dáridón vár táncosom,
S vezet a győzelem torára.
Ki búsan csüng az életen,
Csak annak nyílik ott halálfa.

Ki már megitta víg borát,
S nevetve jár a förgetegben,
Virágos, hetyke csákójáról
A halálmadár messze reppen.

S ki a Szent Nőtől búcsút sem vett,
S úgy ment el, mint dáridóba,
Anyám súgja: mind visszatér
Forró és szent győzelmi csókra.