Dalmady Győző: Daloló anya

Sírdogál a kicsi gyermek,
Nem tud, nem tud elpihenni;
Csak dalol az édesanyja,
Alig végzi, újra kezdi.
Csupa édesség az ajka,
Áradó méz rajt’ a nóta –
Ablaknál a sötét éjjel
Meghúzódik hallgatózva.

Benne van a dalban minden
Gyöngédsége és szerelme!
Csak zeng, csak zeng kedves hangja,
Szívet, lelket fölemelve.
Néha elhal, mint a sóhaj,
Néha bátor és fölreppen,
Néha, mintha visszhangoznék
Távol, távol az egekben.

Sírdogáló kicsi gyermek
A visszhangot hallja távol,
Abbahagyja a siralmat,
Nem félhet az éjtszakától;
Azt jelenti az a visszhang,
Van gondja az égnek rája,
Leteheti már az anyja –
Bölcsőjénél angyal várja.