Szervác József: Egyedül

A maradék teutánad. Íme
a szerelem szomorú hagyatéka: szagok
verejték, csönd ágyamon, ágyékomon, agyamban.
Nem emlékek: nyomok csak.

A szerelem varázsszói lehullnak
nedveit ízét az éjszaka fölissza
odavan odavan az ünnep
mállik a május májusfák léggömb-
feje művirágkoronája lekókad
leszakad lélegzetünk csodahídja

Hallgasd

Bennem zászlótlan lobogás Odakinn
énekszó téblábol gazdátlan