Puszta Sándor: Tihanyi domb
Hull a fény a Tihany dombra,
szórja az ég nyalábolva.
szórja, szórja, szórja, szórja,
mintha négy nagy sebből folyna.
hull a fény négy nagy kék sebre,
teméntelen nagy, kék vízre,
a nyihogó, vad habokra,
hullámsörényű lovakra…
hull, hull a fény, énekelve.
Aszófőnél egy lófejre.
Aszófőnél egy kopjára.
tán a horka sírdombjára.
Mikor testét felnégyelték,
ami maradt, itt temették,
átvert szívét, kiválj szemét,
Tihanyba meg szép Szár Endrét.
fénnyel telik száz barázda,
arany írással a tábla.
hull a zsarát hét határba.
a szívemre, a hazámra…
1933