Lipcsey Ádám: Áloműzés
Kergetem az elveszett álmot,
Hiszem, elcsíptem s odébb állott.
Már megragadtam ujjaimmal,
Híg teste markomból elillan.
Látszatra már kötélnek állott,
És párává oszlott az álnok.
Káprázva megrezzen a pillám,
Elé cikázik futó villám.
Oh én uram, oh én teremtőm,
Miért is sújtasz ily rettentőn?
Gonoszabb ez, ideget bontóbb,
Mint lejárt váltók, bolti kontók;
Régi bűn lélek-mardosása,
Friss rémület lidérc-nyomása.
Leírni nincs toll, ecset, festék,
Rémséged: álmatlan üresség.