Legifj. Szász Károly: Ágnes zokog
Szép ajkán elhalt a beszéd,
Vállamra hajtá ki fejét,
S szíve hevesen dobogott –
Úgy zokogott.
Karommal átalölelém,
Szép ajkát csókkal illetém,
S szívem kín és gyönyör alatt
Majd megszakadt.
Hogy szenved, kín volt látnom azt,
S éreznem a szótlan panaszt:
Hogy mert szép ajkán nincs mosoly,
Engem okol.
De hogy egy ilyen drága szent
Értem s miattam könnyet ejt,
Mégis – bocsássa meg az ég –
Boldog valék!