Rakovszky József: Magány a forgatagban
Míg itt ülök a kis padon,
köröttem lázas utcalárma,
de rámhajol szép csillagom
az alkotás csöndes magánya.
S nem hallom már a lüktetést.
Zúghat az utca száz motorja!
Szívemben boldog ébredés
ragyog, mint nagy fehér vitorla.
Hajózom már a végtelent…
Ott ringok egy kis könnyű dalban,
és nem vesz észre senki sem
a kis padon, az utcazajban.