Vályi Nagy Géza: Temetés

Végbe ment a nagy temetés,
Egy nemzet szállt néma sírba!
– Élt dicsfényben ezer évig –
Fejfájára ez lett írva…

A nagy halott földben nyugszik,
Hantja felett nem ég mécs sem!…
Egy fénysugár, villanás sem
Csillan át a sötétségen…

Szörnyű éj van… de ni!… arról
Kelet felől kezd derengni;
A halottnak a lándzsáját,
Ősi kardját, buzogányát
Elfeledték sírba tenni…!