Szatmáry István: Gyorsvonaton

Hegyen, völgyön, rónán keresztül
Száguld a gyorsvonat velem,
S míg eltűnődöm vad futásán,
Szemembe könny gyűl hirtelen.

Eszembe jut egy kicsi város
S a városban egy kicsi ház
S a házon egy virágos ablak,
Melyen te most kikandikálsz.

És olyan bús, halvány az arcod,
És lelked ott jár valahol,
Amerre ép e pillanatban
A gyorsvonat zúg… zakatol…