Petri Mór: Az eke éneke
Itt szántogatok a határban,
Kardomból rég ekét csináltam,
Búzamezőn éneklek itt,
Kenyér, kenyér nekem, nekik!
S az ellenség csak rámrohan,
Mindenfelől: roham, roham!
A magvetőre fittyet hánynak.
Igazságot Magyarországnak!
A vak zsarnok úr meg se látja,
Sorvad a tavaszok virága,
Megfullaszt bimbóéletet,
Arathat gazt, amit vetett.
A gúzsba kötött szenvedő
A békés magyar magvető.
Le a gúzzsal, hogy újra szántsak!
Igazságot Magyarországnak!
Úristen, amíg Neved zengtem:
Ármány nyila vett célba engem.
Kőtábláddal Feléd megyek,
Térítsd meg a kevélyeket,
Világosítsd meg agyunkat,
Győzzék le önönmagukat.
Tedd belátókká a bírákat!
Igazságot Magyarországnak!
Ott vöröslik békéjük orma,
Parancsukat láng érchegy ontja.
Törd össze azt a kőlapot,
Melyet Trianon faragott.
Ó, hadd nőjenek újra ki
Szabad mezők érckarjai –
Tárnái a magyar bányásznak!
Igazságot Magyarországnak!
Isten, sugárzó az Egekben,
Diadalmas a seregekben,
Vedd le barbárok vasnyűgét,
Tűnjék el ez a szörnyű kép,
Zászlónk hadd lengessék megint
Vérünk-szentelte bérceink!
Boldog békét a barázdáknak!
Igazságot Magyarországnak!
Félre az egész Trianonnal,
Egy itt a szív, félre azonnal,
Pokolba hazug sorsvetés!
Égre tekint a magvetés,
Búzamezőn piros kalász,
Ó, legyen áldott aratás –
Ne aratása vérrózsáknak! –
Igazságot Magyarországnak!
De ha orvkéz szétvágta testünk,
S a bősz dölyf csak tombol felettünk,
S én hasztalan szántok-vetek,
Ha rabigában senyvedek:
Mit rámhagyott az ősapám –
Karddá válik ekém, kapám,
De vége lesz a csonkaságnak!
Igazságot Magyarországnak!
A Pesti Hírlap revíziós dalpályázatának
elsőrendű dicséretben és dicséretben részesült pályaműve