Recsenyédi Fekete Miklós: Füstkarikák (Egyharmados karika)

Amikor fakulni kezd
lelkemben ragyogó képed,
majd eltemetlek,
mint kialvó tüzek hamuját szokás.
                  Élő szikrák nem maradnak belőled,
                  mert önmagamba temetlek,
                  és megfojtlak,
mint rőt vörös tüzek parazsát a hideg föld,
kedvesem,
és megemészt bennem az idő,
hogy amint kívántam,
örökre egy lehess velem.
                  Eltemetlek.
                  végtelen álmodhoz kísérőzenét
                  sem ibolyák,
                  sem vérpiros szekfűk kórusa nem lehel,
mégis,
csodaszép lesz a sírod,
mert a fejfád is önmagam leszek,
s ahogy kívántad,
velem
örökre egy leszel.