Gyöngyvári Katica
Magyar népköltés
„Istenem, istenem!
Hogyan mi lelet engem?
Három rőf pántlika
Körül nem ér engem;
Eddig egyet vettem,
Bokorra kötöttem,
De már hármat vettem:
Bokrot nem köthettem.”
,Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katicám!
Hogy’ van a te ruhád?!
Elöl rövidedik,
Hátul hosszabbodik.’
„Anyám, édes anyám,
Kedves édes anyám!
Szabó nem jól szabta,
Varró nem jól varrta.”
,Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katicám!
Szabó is jól szabta,
Varró is jól varrta…
Verje meg az isten
A te rosszvoltodat!’
„Anyám, édes anyám,
Kedves édes anyám!
A ki a nagy hétben
Hétszer megkéretett:
Attól van énnekem
Hét hónapos terhem!”
,Lányom, édes lányom,
De nagy szajha lettél,
Engem a házamba’
Megszégyenítettél…
Vigyétek, vigyétek,
Katonák, vigéyétek!
Mélységes tömlöcöm
Mélyére tegyétek!’ …
,Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katicám,
Ugyan mit álmodtál
E hosszú éjszakán?’
„Az én sárga keztyűm
Az én kezemen volt,
Az piros cipőm
Az én lábamon volt.”
,Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katicám!
A te sárga keztyűd:
Lesz a kimúlásod,
A te piros cipőd
Lesz a vérontásod!’
„Engedjetek egyet:
Hadd írok levelet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Az én hüvelyk ujjam
Az én író pennám,
Az én könnyhullásom
Az én író tentám. –
Hollóm, édes hollóm
Vidd el levelemet,
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!”
A hollótúl ne küld,
Mert a holló olyan:
A hol dögöt talál,
Ott mindenütt leszáll.
„Szarkám, édes szarkám,
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!”
A szarkától se küld,
Mert a szarka csacska,
Titkos verseidet
Nem igen tagadja.
„Fecském, édes fecském,
Vidd el levelemet,
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Ha útban találod:
Tedd a jobb vállára,
Ha otthon találod:
Tedd a tányérjára!” …
„Kocsisom, kocsisom,
Kedves fullajtárom!
Fogd be a lovakat
A fekete gyászba,
Most viszik galambom
A halál-órára! …
Testem a testeddel
Egy sírban nyugodjon!
Vérem a véreddel,
Egy patakot folyjon!
Lelkem a lelkeddel,
Egy istent imádjon! …”