Reményik Sándor: Vétkeztem a szememmel

Szántó Györgynek

Vétkeztem a szememmel,
Vétkeztem én bizonnyal,
Hogy vele ver a végzet,
Vaksággal nem –
De örök izgalommal.
Hogy ami természetes,
Áldottan könnyű másnak:
Számomra gyötrelme van
Majd minden pillantásnak.
Hogy a színek s a formák
Élőn rám nem tapadnak,
S maradok imádója
Ködös körvonalaknak.
Hogy könyv-toronyban élek,
S az még mind tornyosul –
S néha váddal tekint rám
Mind: olvasatlanul.
S csak akkor veszem kézbe,
Ha száll a szürkület,
S gyermeknek mondja anyja:
Ne rontsd már a szemed.
Nekem fény-tompa alkony
Kell: zöld s enyhén piros –
Vagy ernyős lámpafény –
Hogy úgy simuljon fakón elibém,
Vers-várón a rém-fehér papiros.

Vétkeztem a szememmel,
Vétkeztem én bizonnyal,
Hogy vele ver a végzet
Végzetes fény-iszonnyal.

1936. július 11.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf