Egyed Emese: Nagykárolyi képeslap

A Nagyhajdúváros.
Házsora sárga.
Sepert udvarok, otthonos fák
kandikálnak a kinti világra;
egy asszony répát
vet keskeny földbe
az úttest szélén, a járda szegélyén.

Bizonyára jó az álma,
nem álmodik lehetetlenről,
a haszontalan nem kísérti;
egy asszony a kapáját nézi,
másik a söprűt, a szatyrot.

Éva kertje nem önző;
nemcsak a szemnek szól.
Éva elnémult végleg bennünk,
vagy csak most nem szól,
míg számot vet önnönmagával.

Csak egy zsebkendőnyi helyet keresek.
Naponta egy korty vizet.
Csak a növények magva száll a szélben.
Ültethetek. Értem.