Ölbey Irén: Szonett nyár végén

Érik a fürt. Betelt a nyár. Szelíd,
szelíd színek lángolnak szerte. Tündöklő kék
ég sátra alatt csillognak a tőkék,
mint amikor szívünk emlékezik

a múltra, könnyesen nevet a nap.
Olyan a táj, mint egy terülj asztalkám,
a lomb közt körték duzzadnak lanyhán,
arany teher húzza az ágakat.

Most minden oly megfoghatatlan, fekszem
időtlenül az áradó melegben.
Levél szitál. Sóhaj és illat leng szét.

Téged rejt Uram, ez a fénylő béke,
ez a méz-szagú, halk-léptű nyár vége,
amelyben annyi édes, tiszta csend ég.

1986