Darnay Kálmán: Kisfaludy másodszor házasodik

A fakadó empire-kor legdaliásabb lovagja, legnagyobb álmodozója Kisfaludy Sándor volt. Ábrándozásai elkísérték élete alkonyáig. – Szívének fiatalságát akkor is belsejében hordta, amikor ősz fejjel, roskadozó léptekkel rótta a baglashegyi utat. – Kisfaludy ifjúságától aggkoráig a szerelem berkeit járta. Rajongó lelkével a lombhullató őszt is tavasznak látta.
Rejtett gondolatainak letéteményese Nanica húga volt, akinek asszonyfészke – a lépcsős Mayer-ház – útjába esett hegyi sétáinak. A barátok kútjára néző kúriából indult el másodszor útjára Kisfaludy nászának virágos szekere.
A költő 1831-ben sógorához írt levelében még így kesereg hitveséért, Szegedy Rózáért:
- Szegény Rózi még mai napig is igen beteg a görcsökben; naponként nehezebben vagyon: sem eszik, sem alszik. Már alig van reménységem életéhez; és én akkor szerencsétlen ember leszek.
Az 1832-ben elhantolt hitvesének sírhalma alig zöldellt ki, már új vágyakozások kélnek Kisfaludy szívében.
A tudós társaság őszi Sessiói alatt Pesten tartózkodva, Sándor sűrűn írogat Nanica húgának. Leveleiben új szerelméről, Vajda Amáliáról megemlékezve: «Mint vagy, Ninicám Milivel együtt? Ne tekincsd bizalmatlanságnak Mili iránt. Mert ha nem bízhatnám benne, hát nem tudnám szeretni! Ezerszer csókollak, Nanicám, Milivel együtt, stb.»
1833. november 11-iki levelében így ír húgához: «Hát te édes Nanicám és kedves Milim, mint vagytok? Fáj-e a Milinek a lába és keni-e? Ha nappal elfoglalva tudok is lenni, estve azon időben, melyet nálatok szoktam tölteni, leginkább és legörömestebb nálatok vagyok gondolataimmal. Azt kérdezem, jutok-e én is eszetekbe?» Többoldalas levelét ekként zárja be: «Csókollak ezerszer téged és Milit, kiben életemnek minden érdeke most egy pontban foglalva. Mult éjjel Mili felől álmodtam» stb.
Kisfaludy Sándor szívbeli vágyakozásának cselvetője Nanica húga volt.
A lépcsőház kis szobájának karosszékében kesergett az özvegysorra jutott költő. Hitvese utáni bánkódásába beleszólt hazafias megérzésének nagy csalódása is, hogy ősi nemzetségének nem tudott fiúutódot adni. Nanica fürkésző szemeivel belelátott Sándor bátya rejtett gondolataiba, hogy a sokat betegeskedett Rózát okolja családfájának megszakadásáért. Elhatározta, hogy megházasítja újra dédelgetett bátyját. Olyan tűzrőlpattant feleséget szerez neki, kiből úgy kikívánkozik a gólyajárás kelepelő szava, mint a sugárverés a nyári napból.
Szomszédjára, Vajda Ignác hétszemélynök családjára gondolt. A leányvirágzásban pompázó Málikára, kinek már nyomát járja Fánika húga, ki nénjét megelőzve, udvarlóra is szert tett. A Budáról nemrégen hazakerült Fodor Lajos mérnök komoly szándékkal kerülgeti már a Vajda-kúriát.
Élesvágású esze volt a csíkszemű Nanica asszonynak. Szívének Sándor bátyjához vonzódó igaz szeretetével tervelte ki cselvetését:
- Ne kapjon észbe senki, a lakodalom napjáig!
Másnap déltájban testére öltve ünneplős verdigál szoknyáját, át is lépett «kullogóba» Vajda Ignác uramhoz. De nem Sándor bátyjának kért ám feleséget! Saját magtalanságával hozakodva elő, örökbe kérte Málikát. Kerüljön a leányosházból egy kis dalos szó az ő portájára is. Ahol tyúk-kotkodácsoláson kívül csak a lúdtoll sercegő szava szűrődik ki a könyvtárszobából. Hisz katonaviselt ura évek óta ki sem lát a francia háború históriájának megörökítéséből.
A baglashegyi sétáiból hazaballagó, – csákánybotos költőt – kecses pukedlivel fogadta a lépcsős kúriában Málika kisasszony. Az illedelmes fejhajtás a nemzet ünnepelt költőjének szólt. A csicsergő leányszó, meg a pukedli az özvegysorra került Sándor bácsit illette.
Meg is indult a barátkozás nyomban. Nanica asszony nem kis örömére.
A levendulaillatos Kisfaludy-kert első rózsái, a Baglashegy hamvas szőlőfürtjei Málika ölébe vándoroltak. Még pitypalatty-szavú fürjecske is került a bőrtetős kalickába Sándor bácsi kedveskedéséből. Később már a «sáfrány-geistot» is ő hordta a Gerzső-patikából, hogy mielőbb meggyógyuljon a «sarvalyi» majálison megbicsaklott bokája Málikának. Mert hát közeleg Terézia napja. Pedig az idén – tíz év tán – ismét felhangzik Matus bandájának muzsikaszava a baglashegyi táncos-szüreten.
Az őszi estékkel együtt hosszabbodtak meg Sándor bácsi látogatásai is. Halottak estéjére Málika virágozta fel a címerpajzsos sírkövet, mely alatt másfél év óta szunnyadozik a költő múzsája.
Kisfaludy Sándor a tudós társaság Sessióira készült ismét. Magukra is hagyta Nanica, amikor búcsúzkodni jött Málikához. Az özvegysort járó költő szinte megfiatalodva jött le a lépcsős házból. Boldogságában felragyogott szemebogara, amikor az ablakból kihajoló Málika tréfálkozva csókot dobott utána.
Paky Marci a saraglás kocsi hátsó lése alá tette az úti-szeredást. Manica kedveskedéséből színig volt rakva a költő kedvenc csemegéivel, a sonkacsánktól a dióspatkóig. Még a tordai mézespogácsáról sem feledkezett meg. Legyen mit rágcsálni édesszájú bátyjának a hosszú Sessiók szünetei közben.
Helikon és Pegaus, gróf Festetics György ajándék-lovai, habár másfél évtized óta szolgálják is gazdájukat, – fenéki vérüktől ösztönözve – táncolva járják a mészköves utat. Kisfaludy új fiatalságot váltott szerelmes megérzéseivel szebbnek látta ma a Fehérkövek kitarkult hegyoldalát, mint előbb, amikor sivár jövőjén tépelődve rótta a hegyi utat.
Annál lassabban morzsolódtak le a tudós társaság sessiós hetei. Pedig most olvasták fel – nagy tapsok között – Szigliget regéjét is. Szívesen menekül lakására, Milikéről álmodozva sűrűn írogat Nanicának. Hanem bizony a szeredás bélése megfekszik öregedő gyomrát, két hétig az ágyat nyomja. Ahogy lábadozik, a szerelmesek boldog megérzésével siet hazafelé.
A Budáról induló gyorsszekéren Győrön át Tétig utazik. Ott várja pihent lovakkal János kocsis. Útközben egyet gondol a költő, Pápa helyett Veszprémnek irányítja szekere rúdját. Látogatást tesz Marki Ignác nagyprépostnál. Ő intézi el majd «diszpenzációs» ügyét, mert egy kis vérbeli rokonság fűzi Vajda Ignác uram nemzetségéhez. Így bizony harmadnap is betellett, mire táltosain befordulhatott Sümeg belvárosának címeres kapuján.
Útiporát leverve, a szerelmesek lázas sietségével – hóna alatt két csomagot szorongatva –, a lépcsőház felé igyekezett. Előre örvendezett, hogy ajándékokkal lepheti meg kedvenceit. Hogyan fog örvendezni Málika a selyemhímes hattyúprémes legyezőnek. Nanica pedig belefiatalodik, ha fejebúbjára teszi a smaragd-bogárkás, újdivatú «alincia» főkötőt, amelyet az Úri-utcai «Weissenfels» boltjában vásárolt. De a főajándékát rejtve tartotta.
Kettősfedelű arany ugró-órát is hozott Málikának. Kisebbített mását a Krisztina-főhercegasszonytól – testőr korában – kapott órájának. Az lesz a nászajándék, ha ujjára húzhatja a karikagyűrűt.
Nagy lelkendezéssel kísérték Sándor bácsit megszokott karosszékébe. Vacsorára is ott marasztalták. Mert hát az őrnagy sógorát is érdekelték a főváros hírei. Volt is mit mesélgetnie Kisfaludynak. Mert ezúttal ugyancsak kijutott neki az ünneplésből.
A budai theátrumban nagytablókban adták elő Dobozy-ját. Károly öccse vígjátékával egyetemben.
Csak azon kesergett, hogy gyengélkedése miatt nem vehetett részt gróf Széchenyi István ebédjén, ahol a fűúri asszonyok egészségére koccintottak. Mesélgetett a felállítandó örökös Magyar Theátrumról, melynek Széchenyi lett előülője és ő a bizottság egyik tagja. Letette panaszát a nagy drágaságról is. Négy váltó forintott fizetett naponként lakáért. De annál büszkébb volt, hogy betegsége alatt a főúri inasok, frájok egymásnak adták szobája kilincsét, hogyléte felől tudakozódva. Málika mégis legjobban azon örvendezett, hogy Sándor bácsi «fölösleges pocakját» a fővárosban fogta betegsége. Szemébe is mondta, hogy megfiatalította karcsúsága.
Málika a konyhába sürgölődött, így Nanicával együtt maradva ki is találta szíve szándékát még az este húgának:
- Egészségesnek, fiatalnak érzem magamat, ha Málika is szívből vonzódik hozzám:
Tovább nem is hagyta beszélni Nanica, bátyját megölelve szavába vágott:
- Majd eligazítom a többit! Mindjárt szóra fogom Milikét!
A kisleány okos megértéssel válaszolt nénikéjének:
- Én nem vagyonáért, sem hírnevéért, de magáért szeretem Sándor bácsit!
Így bizony a pár üveg badacsonyi kéknyelűvel megtoldott vacsora után Málika ujjára került a karikagyűrű, meg a derekára a velencei aranyláncon csengő ugró-óra.
Amikor először ölelte keblére Kisfaludy mátkáját, vágyakozó reménységgel gondolt a jövőre. – Hányszor hangzik fel majd a gólya kelepelő szava, fiatalságától viruló hitvesének ágyasszobájában? Nagy boldogságában hogy is gondolhatott volna arra, hogy a nászágy lábánál már ott leselkedik a kaszás halál, mely hamarabb elragadja hitvesét, mielőtt oldalán felmelegedhetett volna.
Kétévi házasság után, 1836-ban, a vízkereszti nagymisén áthűlt MÁlika, ibolyanyílás előtt búcsút mondott a földi életnek. Vele sírba szállt a költőnek vágyakozó reménysége is…
A családi körben megtartott lakzi után Málika repeső szívvel költözött be a Kisfaludy-kúriába. A hamvasarcú menyecske ajkán valahogy mégis elakadt a dalos szó az asszonyszoba küszöbén. Csak ott ébredt tudatára, hogy a 62 éves férjből hiányzó ifjúságot nem pótolhatja sem vagyona, sem költői hírneve. A leány álmodozásából felébredt Nagyasszony erőltetett mosolya mögé rejtette szíve nagy csalódását. Erről tanúskodik Vajda Ignác uramnak előttem fekvő levele: Málika húgának, Fánikának férjhezmenetele valahogy családi háborút váltott ki a Kisfaludy- és Vajda-nemzetség között, amelynek kilengéseként imígyen szólt Vajda Ignác uram 1842-ben Kisfaludyhoz intézett szemrehányó levele:
- Úgy vélem, Fáni leányom sokkal szerencsésebb leend Fodorral, mint szerencsétlen sors által halni kinszerítette Amáliám, ki veled talán két évekig minden örömtől megfosztva, mintegy rabságban töltötte szomorú életét és csak egy vigasz száll el-hunta után, hogy a halál attul megmentette… stb.
A vőjével háborúskodó Vajda Ignác uram, hirtelen haragjától sugalmazott levelében nyilván túlozta leánya csalódását. Nem is vette zsörtölődését komolyan a költő, hisz akkor élesztgette – felújult boldogsággal – aggkori szerelmének legutolsó fellángolását. E füstbe ment harmadik házasságának gyászos történetét máskor mesélem el. Álljon itt helyette – mutatványul – az őszülő fejjel vőlegénysorba került férjjelöltek rovására szélnek eresztett tréfákból. Mert bizony kijutott abból a nemzete által körülrajongott regeköltőnek is, táblabíró-barátaitól.
Vajda Amáliával jegyben járó Kisfaludy barátaival 1834 őszén, délutáni kaszinózgatás közben, elhatározta, hogy ráütnek a diószüretet tartó Vajda Ignácon.
Gyorsan felszedelőzködve, nekivágtak a baglashegyi útnak, Deák Ferenc ment elől Hertelendy Gyurival. Útközben melléjük szegődött Laci gyerek, – a vendégsorban levő pesti fiúcska – hogy elkíséri Gyuri bácsit a vár tövéig. Mögöttük ballagott Kisfaludy Sándor Skotty őrnaggyal. A belváros kapaszkodóján megeredt a beszélgető szó. A városi fiúcskával évődtek, kiből nem fogyott ki a kíváncsiskodó kérdezősködés. Laci gyerek megpillantotta az anyjával legelésző fia-csacsit és megszólalt:
- Nini, Gyuri bácsi, hát ilyen kis csacsi is van?
- Hogyne volna! Az a fia a mellette legelésző anyjának!
- Hát a szamarak is házasodnak?
Hertelendy félszemmel Deákra pislantva felelt:
- Csakis azok házasodnak, fiam.
Deák Ferkónak megmozdult a lefelé konyuló bajusza, amikor leintette barátját.
- Halkabban Gyuri! Hátha magára veszi a tréfaszót Sándor bátyánk!

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf