Habán Mihály: Tánc

Mikor a nap elmerül, mikor az éj legszebb dalai ébredeznek,
A föld tücsök-szája énekre nyílik, a föld tücsök-szája,
Mikor a nap elmerül, mikor a vándor vizek harmata lehull.
Halljátok a ciripelést? Oh barátaim, minket hív ez az este,
Az enyhülést hozó harmat méze, ez a boldogságot ígérő
meleg éj.
Ez a tücsök-dal, ez a fénytől remegő fallikus ének.
A láthatatlan istenek szólnak, készüljünk föl a táncra,
A lüktető sötét mélység fölött, a föld alvó szíve fölött,
Mikor a nap elmerül, mikor az éj csöndesen fölébred:
Minket hívnak, halljuk, minket hívnak a leghevesebb táncra.
Mikor az asszonyok szíve fölött a föld tücsök-szája énekel,
Minket hívnak a táncra, a teremtő mámoros nászi táncra.