Szász Károly: A herceg sólyma

Börtönben sínlik Géza herceg,
Négy hosszú, hosszú éve már.
Oly lassan haladnak a percek.
Oly súlyos, törhetlen a zár.
Kívülről semmi hír be nem hat.
Ő a világtól idegen.
Nem tudja: hogy készül a szent had,
S kit bűntudat nyom, mint megyen…

Bár ő mehetne! Ím azonban
Ajtó csikorg, zörg a kilincs;
A padló dobban, fáklya lobban, –
Lehull a rabról a bilincs.
Sértett királya szavát hallja:
„Szabad vagy, jó fiú, szabad.
Ím itt a kereszt, itt a szablya.
Vezér vagy, készen vár a had.”

Vadásznak aztán hosszú hat nap.
Béla király s kiséreti.
A nyíl süvölt, őzek riadnak,
Galambot sólyom kergeti.
Lemennek együtt a határig,
A király s öccse a vezér.
De útjok ott két részre válik:
Ez megy, amaz meg visszatér.

De még előbb az ifjú szólott:
„Bátyám király, ím válni kell!
Emlékül add nekem e sólymot,
Hogy harcaimra vigyem el!
Most barna tolla, mint fejemnek
Ifjúi fürte… jaj nekünk –
Míg elmosom szennyét bűnömnak,
Akkorra megőszülhetünk!” …

– S hosszú a harc és sikertelen;
Majd áll, majd roskad a kereszt.
Most büszke zászló szárnya lebben
Majd a vitéz had újra veszt.
Bátran, bár vére mind kifolyna,
Az ifjú küzd, az ifjú vív.
Vele jár a csatába solyma,
Veszélyi közt hozzája hív…

És hősi híre nő szünetlen,
Rá félvilágnak szeme néz…
Midőn ah! – véres ütközetben
Egyszerre híre, nyoma vész.
Eltűnt az ifjú, oda solyma.
A barna fürt, a barna toll.
Foglyul esett? Vagy halva volna?
Keresik, ah! de nincs sehol!

S mind tart a harc, – és mindhiába,
Völgyet, mezőt vérrel fereszt.
Új nép jő a vesztett csatába
És mégse győzhet a kereszt.
Királyok elvesznek nyom nélkül…
Jó Béla sírba roskadott.
Az idő, mely soha nem vénül –
Elnyelt egy negyedszázadot…

Most Endre a kereszt lovagja,
És véle bátor magyarok.
De hüvelyben pihen a szablya,
És a sereg zúg, zavarog.
Ám a király még vívni gyáva,
És keze a kardon remeg.
– Midőn egy este, sátorába
Belép egy jós, egy ősz öreg.

Ősz fürte vállán szétomolva,
Fehér szakálla övig ér.
Vállán – csoda! – szelíd hű solyma,
De annak tolla is fehér.
Fölöttük átröppent az évek
Megvénítő lehelete;
És mindketten megőszülének –
Nincs rajtok egy szál fekete…

És szól az agg: „Bontasd le sátrad!
Siess haza, várnak reád.
Ott békétlenség vésze árad,
S vérben liheg szegény hazád.
Siess s ha jókor érsz hazádba
S vesztébül visszaránthatod:
Tán bételik nagy bűnöm átka
S megnyerem a bocsánatot!

Oh van-e bűnömnek bocsánat?
Ha van, ez egyben van talán:
Megóvni most vérem s hazámat,
Miképp egykor elárulám.
Nézd, fürtem ősz… Rég hogy hazámba
Imáim küldhetém csupán;
És sólymom oda s visszaszállva
Röpkedett imáim után…

Számomra hírt ez hord azóta.
– Ma kimerülve érkezék.
Otthon, királyi bársonyodra
Pártütés nyújtja orkezét.
Siess, király!” …S már Endre sápad;
Parancsot oszt: induljanak.
A mén nyerít, bontják a sátrat…
De nyom nélkül eltűnt az agg.

Még jókor ér honába Endre,
Még veszve végképp semmi nincs.
Bár lassan, minden megjő rendre,
Az elpazarlott béke, kincs…
De távol, délen, ismeretlen,
Egy jeltelen sír dombja van.
Fölötte ott repked szüntelen
Egy fehér sólyom, nyugtalan…

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf