Babits Mihály: Ősz, kripta, ciprus, szüret, tánc, kobold

A szürke ég ma roppant kriptabolt
s a remény zöldje: síron ciprus ág –
ki vagy, te titkos, suttogó kobold,
kinek a lába tört vállamra hág?
ki vagy te láthatatlan új kobold,
kinek lába vállamon tipor?
a gondok lába gyakran ott tiport,
de te könnyű vagy, mint a könnyű bor.

„Bár életed, – így suttogsz ó kobold
rossz álom s benne láz az ifjúság”
s a szürke ég egy roppant kriptabolt
s a remény zöldje: síron ciprus ág;
s mint álmos ólom ez a kriptabolt,
egy ólmos álom élted és a kor:
felejtve mindent, – semmi! – idd a bort
a lelki bort, amely számodra forr.”

„Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó húsát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjúság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
Fogd fel a mustot, mely a kádba forr!”
Így súgsz és táncolsz bennem óh bolond,
Oly könnyű lábbal, mint a könnyű bor.