Tornai József: Őszi kert

Nem nézem már,
csak ezt az őszi kertet,
                                   valami megtörténik itt a fű fölött,
                    nyáriorgonák alatt:
                                                  virág és bokor
           leszek,
mire este, este jön s a nyugatra
                                   csúszott nap
                                   aranya szemembe fagy.
                   Nincs más menekvés a semmiből:
                                                                      ez az éhes-zöld gyöp,
         sárga-bíbor fügék
                                   az ágon, a fal előtt borzolódó
jegenye óriás rókafarka,
                                   de már minden árnyékban, lelkem,
                    minden nyugalomban,
                                  halálban.