Rónay György: Zene

Mint aki csónakba szállt és szemközt a partok tünedeznek
s még látja a dombot, ahol lakott, s amely most reszket
a nap hevében, vagy csak a búcsúzó könnyein át,
és reszket a ház is, sírnak a fák
és lassan egyetlen szomorú remegés a világ:
így megyek egyre hajómon a különös tengeren át;
elengedem az evezőt, ragadj, hullám, amerre jólesik,
a magasból hallom a madarak csodálatos énekeit,
este lesz lassan, hajamba szállnak a csillagok,
virágos partra fektessetek, ha meghalok,
lombok alatt fogok feküdni, körülöttem dalolnak a lányok,
szőke hajukkal betakarnak, éneklik: szép legyen álmod,
ajkamból kolibrik isznak, virágok nyílnak a homlokomon.
Mosolygok és nem árulom el, mit álmodom.

1937