Rozman József: Pázmány
Sok volt a baj, – s a pártviszályok átka
Sötét felhőként ült hazád felett;
Vigasztalás, testvéri szó helyett
Magyar magyart, ahol találta, vágta.
Te hűn szeretted pusztuló hazádat
S küzdöttél tollal, szóval szüntelen,
Rád támadott bár minden hűtelen;
Hitért, hazáért vívtál bősz csatákat!
Korodnak íme eljött most a mása!
…De itt van szellemednek is varázsa,
S mi büszkén hordozzuk dicső zászlódat:
Kezünkben toll, ajkunkon bátor szózat.
Küzdünk, temérdek küzdővel vitázván…
…Idézünk téged, nagy vezérünk, Pázmány!