Balassi Bálint sírhelyének pontosítása egy szemtanú szerint

Dr. Kiszely Árpád, Liptó és Turóc vármegyék volt főispánja, 1906-ban, amikor Balassi Bálint csontjait visszahelyezték a hybbéi templom kriptájába, a liptói járás főszolgabírója volt s így személyesen is részt vett a temetési szertartáson. Állításait mint szemtanúét, tehát hitelesnek kell elfogadnunk. „Sietek eleget tenni azon kívánságának, hogy nyilván irodalomtörténeti kutatásának kiegészítéséhez közöljem mindazt, amit Balassa Bálint költő földi maradványainak eltemetésére vonatkozólag tudok. A temetéskor én a liptóújvári járás főszolgabírója voltam, tehát még nem főispán s így a temetés az én volt járásomban Král. Lehotáról kiindulólag Hybbén folyt le. Megjegyzem, hogy a költő földi maradványai Liptó vármegye levéltárában a vármegyeházán, vármegyei tisztviselők felelősségteljes őrizetében voltak Lipto- Mikulás-on elhelyezve, a megye akkori alispánja: Joób Marcéi és különösen a megye főjegyzője: Balló Rezső lelkiismeretes, gondos, kegyeletes felügyelete mellett. Az ereklyék ízléses, szép ereklyetartóban helyeztettek el azzal a rendeltetéssel, hogy azok Hybbén fognak az ottani római katolikus templomban nyugalomra helyeztetni, éspedig az oltárkő mögött megfelelő felírással. A temetéshez szükséges előzetes hivatalos eljárás, meghirdetés hosszabb időt vett igénybe. Mindezt a vármegye közönsége megnyugvással vette tudomásul és szorgosan ügyelt a temetés meghirdetésére. A vármegye a temetést meghirdette, helyéül, vagyis a gyülekezés helyéül a felsőlehotai vasúti állomást jelölte meg és a temetés rendjét megszabta. Meghívta a szomszéd törvényhatóságokat is, értesítette a Ragályi családot, hogy azok is jelen lehessenek a temetésen, mint a Balassa család egyedüli rokonai. A szepesi püspök: Párvy, aki maga akarta a temetést celebrálni, külön értesítést kapott! Ehhez képest a temetés napján Párvy püspök nagy kísérettel jött meg Lehotára, ahol őt Szmrecsányi .Arisztid Liptó vármegye főispánja üdvözölte, mire a püspök válaszolt. A temetésen jelen voltak még: Justh Ferenc, Turóc megye főispánja kísérettel, Thuránszky Péter vezérkari ezredes kísérőivel, Joób Marcel liptói alispán, Balló Rezső Liptó megye főjegyzője és igen sokan a vármegyei tisztikarból. Ott voltak Stróbl Alajos világhírű szobrász családjának tagjai is. A halottszállító hintót díszesen, fekete lovakkal és gyászfelszereléssel, készségesen szolgáltatta a liptószentmiklósi temetkezési egyesület. A püspök megérkezése után a temetkezési menet megindult Lehotáról Hybbére, az ottani templomba, hosszú kocsi és embersorban. A templomban a templomhajó és a templom előtti tér megtelt a gyászoló közönséggel, mindenki, hivatalnok és nem hivatalnok, kivéve a papi személyeket, akik teljes ornátusban celebráltak, egyszerű, fekete gyászöltönyt viselt. A gyászszertartás kezdetén Párvy püspök megfelelő segédlettel a főoltár elé ment, éppen a középre és a gyászközönség felé fordulva egy hosszú szentbeszédet mondott, melyből kiviláglott a mély hitbeli meggyőződés, a vallásfilozófiai tanúság, és amely kiváló gyakorlott szónoki képességgel volt előadva. Felhozta azt is, hogy mi emberek mindannyian teljesen egyelőek vagyunk, de tisztelnünk kell azokat, akik különösen reászolgáltak érdemeikkel a tiszteletre! De az igazi, mély tiszteletnek az alapja a kölcsönös szeretet. Balassát szerette a nép, mert ő is szerette a népet és amellett küzdött a török elnyomás ellen. Ennek a jó viszonynak az emléke szájhagyományként maradt vissza a késői utódokra.”

Forrás: Fáklya folyóirat 1955.