Thaly Kálmán: A süvegem darutollas
A süvegem darutollas, virágos
Félrevágva olyan szilaj betyáros;
Most vettem a turi vásár idején…
Hortobágyi betyárgyerek vagyok én!
Hej csapláros az angyalát, bort ide,
Hamar azzal a kancsóval, izibe!
Nincs még rovás fokosomnak a nyelén…
Hortobágyi betyárgyerek vagyok én!
A csárdában két szem cigány hegedül,
Magam járom a táncot csak egyedül;
Leng a virág a süvegem tetején – –
Hortobágyi betyárgyerek vagyok én!
Kezemben a fokos nyele úgy pereg
Ide vele! ki a talpán a gyerek?
Megmutatom: tízzel is elbánok én…
Hortobágyi betyárgyerek vagyok én!…
Húzd el cigány az én kedves nótámat:
«Nincsen párja az én kedves rózsámnak…»
Úgy segéljen el is veszem az idén…
Hortobágyi betyárgyerek vagyok én!…
Mért nyerítesz fakó lovam, mi bajod?
Gondolom már!… Nyomunkban a hadnagyok,
A hegedű búcsúzólag rí felém…
Hortobágyi betyárgyerek vagyok én!
Nem bánom már, jöhetnek a hadnagyok, –
Fönn ülök a fakó hátán, nyargalok;
Megsem nyugszom – csak a rózsám kebelén…
Hortobágyi betyárgyerek vagyok én!