Vargha Gyula: A nyugodt…
A nyugodt, tiszta üdvnek vége,
Bár azt hivém, örökre tart;
Borúlat gyűl a derült égre,
Érzem a támadó vihart.
Fekete felhők hamvas szárnya
Terjeng a láthatár fölött,
Halotti csend borul a tájra;
De távol villámlik, dörög…
Oh, halld szívem riadt verését,
Míg szemem hozzád emelem:
Szerelmünknek arany vetését
Kíméld meg, égi kegyelem!