Szatmáry István: Nyitrai hangulatok

Be jó is volna elbolyongani
A Nyitra partján, künn a Szigeten,
Selymes gyepágyon verset mondani
Horácisból úgy, mint egykoron…
(Holnap feleltet jó professzorom,
S egy szép ódával sokra vihetem.)
Be jó is volna elbolyongani
A Nyitra partján, künn a Szigeten!

Be jó is volna elbolyongani
A vadvirágos, szép hegyoldalon,
Hol várnak szőke múzsám csókjai
S a vén Zobornak gyöngyöző bora;
Hol bús magyar dal zengő mámora
Kísér hazáig nyári hajnalon…
Be jó is volna elbolyongani
A vadvirágos, szép hegyoldalon!

Be jó is volna elbolyongani
A régi, kedves házsorok között,
Minden szép nőre rámosolygani.
S örök tavaszról szőni álmokat,
Mikor leszáll az őszi alkonyat,
S a szív borongó gyászba öltözött…
Be jó is volna elbolyongani
A régi, kedves házsorok között.