Csiky Ágnes Mária: Mióta nem mesélek

A lámpám alatt megaludt az élet,
ha felrázzák, kocsonyásan remeg,
mióta nem mesélek s nem mesélnek
a gyerekek.

Szilaj vizekre leltek, csörtető
szarvas-vizekre, ágas-bogas fővel,
nem bajlódnak faragott evezővel,
csak vállukat feszítik s szele nő
az égtájaknak. Egyre távolódnak
- fehéren még, dacos, csapkodó vászon,
de már nem minden szél az én szabásom -
háttért keresve új körvonaluknak.

A lámpám áporodott sűrűjébe
rovarként fúlnak a pillanatok;
begombolyítva fúló zümmögésbe
asztal alá gurult mese vagyok.