Tompa László: Befagyott révben
Pár napja-e, vagy sok-sok éve?
Már nem is tudom –: köd mögöttem…
A nyugtalanság tengeréről
E révben oly rég kikötöttem.
Jó, békés rév ez! Legyen áldott!
S áldott az ár, mely ide hajtott.
Itt semmi kockázat, veszély, – csak
Fagyott vízmező, puszta partfok.
Itt elnézvén a néma holdat,
Míg körülfoly hideg palástja:
Leszámolok volt-életemmel,
Merüljön örök hallgatásba!
Csak ha egy kis szél rég felejtett
Illatokat hoz duruzsolva:
Gondolok még valami nagy-nagy
Hátralevő ünnepre, torra.
Ekkor a révet lesem ismét:
Már mikor enged, hogy a vágyak
Útján még egyszer a világnak
– Talán vesztemre – nekivágjak?!