Darmay Viktor: Örök gúny van ...

Örök gúny van a természetben,
Örök gúny rejlik mindenütt;
Egyik lapon fényes nagy eszmék,
Másik lapon meg gyászbetűk.
Ha olvasom, — míg mély értelmét
Élembe zárják a sorok:
Szivem úgy fáj, — mosolygnom kell, ha
Megőrülni nem akarok.

Minden, mi föl- s letűn a földön:
Egymás paródiája csak;
A tavasz üdv virulása,
S a lombok, mik lehullanak.
Ha egy szép költemény az élet,
Gúny verse annak a halál.
Gúny vers? Igen, valóban az,
mert kikaczag és szíven talál!

Mi az akarat és a végzet?
A büszkeség és fájdalom?
Nem tűz-e,
mely magát gúnyolja látszó árnyával a falon ?
Nem kontár mű-e a teremtés?
Munkái oly idétlenek!
Egy isten alkotá az embert,
S a hitvány féreg öli meg.