Kapui Ágota: Hiány

       Az egyetlen való a virradat,
a kézzel fogható, hogy létezel,
emelkedő fényhálók alól
életre buksz e vízfenék világból,
az öntudatlanság sötét levéből,
s mint tiszta gyolcs, a végesség marad —
hát legyen úgy, ahogyan lenni kell:
nyílik a csend hatalmas szája,
mint létért síró óriás csecsemő
nyelvén kihűlt emlő-zamat,
tejízű vágyak megromlott hiánya.