Szatmáry István: Az örök május

Pajzán szemedben május ég, kacag
Szavad zenéje gyöngyöző patak.

Selymes füvű hajad sátora,
Szamócaillat csókod mámora.

Kedélyed lombos erdő, rengeteg,
Mélyén trillázó, víg madársereg:

Rigó, pinty, gerle… Rejtett ág-bogán
Ritkán zokog fel egy-egy csalogány.

Ilyen vidáman, így szeretlek én…
Győz májusod szívemnek bús derén,

És a szépséged, ez a szent csoda
Nekem virulva nem hervad soha!