Győry Dezső: A bulcsúi fejfák között

Hóförgetegben fut a szánunk.
Fehér izzás bent. Kintről fázunk.
          Úgy ver a hó, mint szívünk szívet
          egykor az ifjú élet harcán…
arcon szúr, olvad s lepereg.
          Tán hogy ne vegyük észre, hátha
          könny is került a másik arcán…
Az ott Bulcsú! Ez itt Bereg.

A hangulatnak visszanézős.
Nem féltünk attól, ami félős,
          amivel mások ijesztgettek,
          hogy semmink sem lesz s elveszünk…
se nappalunk, se éjszakánk.
          Büszkén sajog már csak, hogy tudjuk,
          milyen szép jövő van, mögöttünk…
S még ország dolga vár miránk!

Szegény nép vágta itt a nádast,
mikor még pákásztak s halásztak,
          Ázsiás múltunk végső csücskén
          száz csónakorrú fejfa áll ma…
s túlél kort, sorsot, havazást:
          mint sajgó búzát itt sarlózta
          az újarcú magyarok álma

egykor a népért–haladást!