Mátyás király tréfái 3.

Okos Katica

Volt ebben az időben nagy Magyarország sok szép leányzója közt egy szép leány, akinek a neve Katica volt. Ez még semmi se lett volna, mert Katicában is annyi volt a szép, mint Mariskában meg Erzsiben meg Panniban. A valami az volt, hogy ez a Katica nevű leányzó nemcsak szép volt, de olyan okos is volt, hogy hetedhét határon túl szaladt a híre az okosságának. Végtére Mátyás királynak is a fülébe jutott az okos Katicának a híre. Azt mondta a király:
- Nahát, én is szeretnék beszélni evvel a nevezetes Katicával. Hozzátok fel elébem Budára.
Hát otthon szépen felöltöztették Katicát, feltarisznyálták, elindították Budavára felé, Mátyás király elébe.
A király addig kigondolt három kérdést, amelyekkel majd próbára teszi az okos Katicát.
Mikor aztán elébe állították a piruló leányzót, azt mondta neki Mátyás:
- No, te Katicák Katicája, nyisd ki a füledet. Adok neked három kérdést, ha azokra megfelelsz, a király is azt mondja, hogy te vagy a legokosabb leányzó az országban. Először is van nékem a padláson százesztendős kócom, mondd meg, tudsz-e abból aranyfonalat fonni:
- Hogyne tudnék, nagyságos királyatyám – így felelt rá rögtön Katica –, csak csináltasson az én édesapám százesztendős sövényéből aranyorsót hozzá.
Bólintott a király, hogy jól van. Jött a második kérdés:
- Másodszor azt kérdem, kedves húgom: van a padláson száz lyukas korsóm is, hát azokat meg tudnád-e foltozni?
- Meg én, királyatyám, ha előbb kifordíttatja azt a száz korsót, mert azt a bolond is tudja, hogy színről nem szoktak foltozni.
Még nagyobbat bólintott a király:
- Látom, édes lányom, hogy igen okos leány vagy, harmadszor hát azt kérem tőled: hozzál is, meg ne is, itt is legyen, meg ne is!
- Várjon felséged, hozom ízibe! – ezzel futott Katica kifelé. Csak egy kis darabig volt oda, máris jött vissza, két karjába két szitát tartott egymáson; amint a király elébe lépett, letette szépen a két szitát a márvány pádimentomra. – Parancsodra, királyatyám!
Ahogy azután a király meg akarta nézni, mit hozott neki a leány, és felemelte a felső szitát, hopp, elrepült a két szita közül egy hófehér galamb. Volt, nincs.
- Édes gyermekem – azt mondta Mátyás király –, most már látom, nincs tenálad okosabb Katica kerek e világon! Szólt a kincstárnoknak, száz aranyat adjanak az okos Katicának, férjhez mehessen, szerencsés asszony lehessen.