Sárközi György: Emlékezés egy vén malomra

Nem tudom, mi történt velem,
Szomorú vagyok semmiért, –
Mint a malom, amely alól
Hirtelen kiszáradt az ér.

Nyitom-csukom a könyveket,
Költők dalát, bölcsek tanát,
De unalmasak a szavak,
Mint karácsony táján a mák.

A nap benéz az ablakon –
Bántja szemem a csillogás.
Az asszony szól – nem felelek
S tűröm a sértett duzzogást.

Nem tudom, mi van velem,
Faltól falig ténfergek és
Fölszáll, mint gyökérből a nedv,
Lábamból az emlékezés.

Különös tájon jártam én,
Malom ingott rajt és a hold
Felé ezüst lisztet szitált.
Lábamnál sebes víz zihált,

Kiáltottam, amint szokás,
Kavicsot is dobtam talán,
S az ablakon halottfehér
Arccal kinézett dédapám.