Marconnay Tibor: Magyar falu

(Dunántúl)

Az ég, mint nagy szelíd harangvirág
borul bozótos halmai fölé
és mégis, – sárba temetett világ.

Zsuppos házak szűk ablaküvegén
olykor egy muskátli nap-szirma csillan
és aztán elhamvad a fény.

Szombaton este megsöprik az utcát
kis házuk előtt szorgos asszonyok,
aztán elülnek, – és egymást szapulják.

Hajnalban a kanász megfújja tülkét,
este magától hazafut a csorda, –
csak a hízó fetreng egész nap ólba.

S valamikor, – első deres napon,
ha jószagú bürkéje sistereg
a szalmaláng köré, szűk körbe áll a nép,
minden öreg és minden kis gyerek
örül s borozva áldja ünnepét.

És közben (a falu már észre sem veszi)
mint fehér szalagot, kidobja karját
a faluból az út. S minden fehér, szilaj
Utak, melyek a végtelent akarják.

1926

 

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf