Rozványi Vilmos: Egy orosz forradalmár énekei
Vesszen a cár!
Agyamban forró álmok nyögnek,
Sikítva nyargal künn a szél,
Nyomán halál lépési döngnek,
Agg Russziában hull a vér.
A cárok kancsukája csattog
S Russzia ökle egyre vár.
Mondom én néktek: Rongyok vagytok!
Hát mondom én: Vesszen a cár!
Röhög rajtunk a grófok torka,
Sok boriszapos, víg torok
S mi elveszünk új hitü csorda
Újkori gladiátorok.
Árva fejünkön vijjó vércse!
Azt mondom én, hogy ez a cár!
A kenyerünkön könny- és vércsepp,
Hát mondon én: Ime a cár!
Vadkeselyű, ki évről-évre
Megnőtt szivünket marni jár,
Minden szentségnek tüdővésze:
Ez mind a cár! Ez mind a cár!
Agyamban forró kínok járnak:
Hát Russziában az orosz
Éhen vesz el, mert fönn a cárnak
Véletlenül a kedve rossz?
Hirdetem hitül: orosz földön
Mi is vagyunk, nemcsak a cár!
S hirdetem, bárha beledöglöm
Vesszen a cár! Vesszen a cár!
1912